Mint ahogyan a mai világban is, úgy a Varázsvilágban is meg kell dogozni ahhoz, hogy valaki jó posztot foglalhasson el munka-ügyben, és szeresse is azt. Bellatrix sem rögtön Voldemort jobbkezeként kezdte a pályafutását. Már kiskorában is kitűnt gonoszságával (valamint szépségével is) a többiek közül. Szeretett mások orra alá borsot törni, és már akkor, olyan nagyon fiatalon is élvezte, ahogyan mások szenvednek. Igazi sötét lélek volt, akárcsak a mi kedves Voldemortunk. Nagyon büszkévé tette őt, miután megtudta, hogy apja halálfaló. Bella mélységesen egyet értett Voldemort eszméivel, mint ahogy a családja is hosszú éveken át (a kivételektől eltekintve, mert akadtak ilyenek is sajnos). Hamarosan fel lett esketve halálfalónak, és Voldemort tanította meg neki a sötét varázslatok összes csínját-bínját, ezek között a Cruciatus átok alkalmazását is, ami Bellatrix kedvencévé is vált. 16 évesen próbálta alkalmazni először, és remekül sikerült neki. Voldemort nagyon büszke volt rá. Meglátta benne az erős, és egyben persze a gyönyörű nőt. Majd Bellatrix a Sötét Nagyúr tanítványává lett és rövid időn belül sikerült elnyernie a Nagyúr feltétlen bizalmát, és leghűségesebb csatlósának a posztját. Persze az elszúrt akciókért természetesen Bella is megkapta a büntetését, de ez úgy vélem, hogy a rangján sohasem változtatott. Bellatrix mélyen tisztelte, sőt csodálta Urát, a könyvben pedig utalásokat, bizonyítékokat is találunk, hogy gyengéd érzelmeket is táplált iránta.
Összegezve tehát: Bella nem az a tipikus talpnyaló típus, mint példának okául kedves sógora, Lucius, aki csak gondolt egyet 20 évesen és halálfalónak állt. Bella született vérbeli és tüzes halálfalónak mondható. Még a Nagyúr bukása után is kereste őt, és fölvállalta a 14 éves kegyetlen fogságot is érte, tudván tudva hogy a Nagyúr majd visszatér és kiszabadítja. Míg ő kiállt mellette a végsőkig, sokan elárulták, vagy elmenekültek.

(c) Saját írás.